A Mies-díjas Kleiburg lakóegyüttes

Innovatív rehabilitáció a lakók bevonásával

A barcelonai Mies van der Rohe Alapítvány elismerését idén az amszterdami „DeFlat Kleiburg” lakóegyüttes rehabilitációja kapta. A hatvanas években épült 400 méter hosszú, 500 lakásos modernista épülettömb megújítása a NL Architects és az XVW architectuur építészműhely munkája.

A Pruitt-Igoe lakóegyüttes felrobbantásáról készült képeket látva a világhírű építészet-teoretikus Charles Jencks a következőképpen nyilatkozott: „A modern építészet meghalt St. Louis-ban, Missouri Államban, 1972. július 15. 15:32-kor (vagy valahol akörül)”. De valóban értéktelenek lennének a modern építészeti stílus II. világháború után nagyüzemben felhúzott épületei? Valóban csak a robbantás marad az utolsó lehetőség megújításukra? Ahogy sok mindent mást, úgy a modern városépítészeti és építészeti törekvéseket sem lehet egyértelműen jónak vagy rossznak értékelni. Azonban az 1970-es évek környékén már javában látszottak az építészszakmai körökben többnyire nagyra tartott modernista gondolkodás hibái; nemcsak egy jobban használható lakókörnyezet megteremtésére tett törekvések, hanem társadalomszervező és jobbító szándékainak hiányosságai és sekélyességei is kitűntek.

A posztfordista gazdaság megváltozó társadalmi-gazdasági közege sem kedvezett a beépítéseknek, hiszen a tervezés rugalmatlansága, a környezeti elemek sokszor figyelmen kívül hagyása, a beépített épületszerkezetek korosodása vagy a racionális gondolkodás mindenekfelett értékelése miatt aggályosan alakult egyes épületek és modernista városrészek jövője.

Ezért is külön érdekes, hogy idén az Európai Unió és a barcelonai Mies van der Rohe Alapítvány rangos díját (The European Union Prize for Contemporary Architecture – Mies van der Rohe Award) az amszterdami „DeFlat Kleiburg” rehabilitáció kapta. Az 1960-as években tiszta modernista elvek alapján épült 400 méter hosszú, 500 lakást tartalmazó épülettömb megújítását a tervező NL Architects és az XVW architectuur a lakók aktív bevonásával érte el.

„Az építészet egy lassú folyamat, mely szociális, politikai és gazdasági változásokhoz alkalmazkodik” – áll a kortárs épületeket díjazó elismerés honlapján[1]. Ennek megfelelően az épületfelújítás nemcsak önmagában értékes, mert a fejlesztést koordináló iroda olyan innovatív megfizethető-lakhatási modellt talált ki, mely az alacsonykeresetűeknek újabb esélyt ad a sajátlakáshoz való jutáshoz. Az elképzelés a következő: csak a főbb szerkezeti elemeket (lifteket, közlekedési útvonalakat) újították meg, míg a lakásokat „üresen” hagyták, így az azokat megvásárlóknak kell „befejezniük” a szobát, a fürdőt, a konyhát – tehát a mikrokörnyezetüket. Mindezért csak csekély összeget kérnek a beköltözni vágyóktól. Az épülettömb környéke is átalakult, hiszen számos helyen a gyalogosok és biciklisek számára átjárási lehetőséget alakítottak ki a homlokzaton, a földszinti tároló helyiségek helyére pedig galériák, és munkaállomások kerültek.

A Lechner Tudásközpont szakemberei különösen nagyra értékelik a II. világháború utáni építészeti örökséget, valamint az okos városi megoldásokat, ezért különösen fontosnak tartjuk minél több jó példa és projekt megvalósulását, melyek élhetőbbé, fenntarthatóbbá és lakhatóbbá teszik épített környezetünket. Értékelésünk szerint a kleiburgi lakóház rehabilitációja minderre jó példa. Gratulálunk a fejlesztésben résztvevőknek!

Felhasznált irodalom:

http://www.archdaily.com/806243/deflat-nl-architects-plus-xvw-architectuur

http://www.domusweb.it/en/news/2017/05/12/deflat_kleiburg_nl_architects.html

http://miesarch.com/work/3509

Az idézet forrása: „Architecture is a slow process that adapts to social, political and economic changes.” http://www.miesarch.com/about-the-prize/

Képek forrása: http://miesarch.com/work/3509

Balázs Bálint